LMBT Szövetseg

Címke: történelem

  • Homofóbia és Transzfóbia Elleni Világnap: Magyarország rossz irányba halad

    Homofóbia és Transzfóbia Elleni Világnap: Magyarország rossz irányba halad

    Homofóbia és Transzfóbia Elleni Világnap: Magyarország rossz irányba halad

    A mai napon tartjuk a Homofóbia és Transzfóbia Elleni Világnapot (#IDAHOT) – világszerte több ezer esemény és kampány hívja fel a figyelmünket erre a fontos napra. Hol tart Magyarország a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelemben?

    Az Európa Tanács főtitkára, Thorbjørn Jagland friss közleményében üdvözli azt a jelentős fejlődést, amelyet Európa országai az utóbbi évtizedekben az LMBT jogok területén elértek és elmondja: “Nem tehetjük meg, hogy innen visszafordulunk”. A főtitkár felszólítja Európa vezetőit, hogy továbbra is tegyenek meg mindent azért, hogy visszaszorítsák az LMBT embereket érő erőszakot és diszkriminációt.

    Magyarország úgy tűnik, hogy nem ebbe az irányba halad. Az elmúlt években az LMBT emberek élete hazánkban még nehezebbé vált az azonos nemű párok jogait korlátozó törvények (például a házasság és a család kirekesztő fogalma az új Alaptörvényben), az LMBT civil szervezeteket mint “idegen politikai ügynököket” megbélyegző kormányzati támadások, és a szélsőjobboldali ideológiák és az LMBT nyilvános eseményeket erőszakkal fenyegető politikai csoportok térnyerése miatt.

    Hazánk tavalyhoz képest két helyet esett vissza az ILGA-Europe LMBT jogi indexén és most csak a 16. helyen szerepel az európai összehasonlításban.  A Transgender Europe (TGEU) szintén nemrég publikált transzjogi térképén a középmezőnyben mozgunk.

    A homofóbia és transzfóbia kézzel fogható következményei szomorú képet mutatnak:

    • Magyarországon minden harmadik LMBT embert ért már hátrányos megkülönböztetés, leggyakrabban köztereken és szórakozóhelyeken.
    • A diszkriminációt tapasztaltak közül minden ötödik ember munkahelyén vagy az iskolában is tapasztalt megkülönböztetést. 
    • Az LMBT emberek 16%-a homofób vagy transzfób erőszakot is elszenvedett.
    • Az LMB emberek kétharmada életének valamely szakaszában megpróbálta elfojtani szexuális irányultságát.
    • Hazánkban a transz emberek közel fele tett már öngyilkossági kísérletet.
    • Minden ötödik transz embertől megtagadták már orvosi kezelést – csupán transz státuszuk miatt.

    2014-ben a magyar kormány közleményben állt ki a homofóbia és transzfóbia ellen, idén azonban ez a lépés már elmaradt. A mindenkori politikai vezetés felelőssége is, hogy az LMBT embereket a többségi társadalom mennyire fogadja el. Arra sürgetjük tehát a kormányt, hogy nyilvánosan álljanak ki az LMBT emberek jogai mellett és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a homofób és transzfób megkülönböztetés és erőszak ne maradjon közösségünk mindennapjainak része.
     

  • Elfelejtett holokauszt áldozatok – a „rózsaszín háromszög”

    Elfelejtett holokauszt áldozatok – a „rózsaszín háromszög”

    Elfelejtett holokauszt áldozatok – a „rózsaszín háromszög”

    Tizedik alkalommal rendezik meg ma Budapesten az Élet Menetét, a holokauszt áldozatairól való megemlékezést. A náci népirtás kapcsán gyakran csak a zsidó kisebbségre gondolunk, holott sok más csoportot is üldöztetés ért. A Magyar Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Szövetség szeretné felhívni a figyelmet a holokauszt sok ezer meleg és leszbikus áldozatára is.

    A náci rendszer által véghezvitt irányított üldöztetés és népirtás áldozatai között gyakran csak a zsidókat említjük, nem feledkezhetünk meg azonban azokról az áldozatokról sem, akik ellen etnikai hovatartozásuk, politikai nézeteik, fogyatékosságuk vagy szexuális irányultságuk miatt indult üldöztetés.  Ilyenek voltak a szlávok, a cigányok, a testi és értelmi fogyatékosok, a szabadkőművesek, a Jehova tanúi, a szakszervezeti aktivisták és a homoszexuálisok is. Mindenki, akit a faji tisztaságról szóló náci ideológia alacsonyabb rendűnek tartott.

    Bár a férfiak közötti szexuális kapcsolatokat Hitler hatalomra kerülése előtt is büntették Németországban, az 1936-ban felállított Homoszexualitás- és Magzatelhajtás Elleni Harc Birodalmi Központja nyílt harcot hirdetett a homoszexuálisok ellen: megkezdődtek a razziák, letartóztatások, bebörtönzések és elhurcoltatások. A náci haláltáborokban a sárga csillaghoz hasonlóan a homoszexuálisoknak is megvolt a maguk jele: a férfiaknak rózsaszín háromszöget, a nőknek az antiszociális viselkedés jelét, a fekete háromszöget kellett viselniük, amelyek azóta a melegek és leszbikusok elleni üldöztetés általános szimbólumaivá váltak. A haláltáborok felszabadítása után a legtöbb áldozatot rehabilitálták, a homoszexuálisokra azonban a szabadság helyett további börtönbüntetés várt. Az azonos neműek közötti kapcsolatok büntethetősége csak a hatvanas években szűnt meg Németországban éppúgy, mint Magyarországon.

    A Magyar LMBT Szövetség csatlakozik az Élet Menetéhez, hogy felhívja a figyelmet a holokauszt azon áldozataira, akik azonos neműek iránt érzett szerelmük miatt váltak az üldöztetés céltáblájává. Az értelmetlen pusztítást nem lehet meg nem történtté tenni, mindannyiunk közös felelőssége, hogy valamennyi áldozatról megemlékezzünk, és fellépjünk a kisebbségeket megbélyegző náci ideológia ma is velünk élő formái ellen.

     

  • 50 éve nem büntetik Magyarországon a homoszexualitást

    50 éve nem büntetik Magyarországon a homoszexualitást

    50 éve nem büntetik Magyarországon a homoszexualitást

    Ma ötven éve, 1961. december 15-én fogadta el az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt, amely a megszüntette a férfiak közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat büntethetőségét. Bár a beleegyezési korhatár területén a diszkriminatív szabályozás 2002-ig hatályban maradt, ezzel a lépéssel Magyarország akkoriban a világ élvonalába került.

    A világ első állama, ahol megszüntették a homoszexualitás korábbi büntetőjogi üldözését Franciaország volt: a francia forradalom után 1791-ben elfogadott büntető törvénykönyv már nem büntette az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat. Bár néhány ország követte a francia példát (Belgium 1795, Hollandia 1811), a nyugati világ legnagyobb részében csak a 20. század hozta el a büntetőjogi üldözés megszüntetését, vagyis a „dekriminalizációt”. Angliában és Walesben 1967-ben, az NSZK-ban 1969-ben, a környező országok közül Romániában csak 1996-ban, az Egyesült Államok valamennyi államában pedig csak 2003-ben szűnt meg homoszexualitás büntetőjogi üldözése.

    Magyarországon a férfiak közötti szexuális kapcsolatok jogi megítélése területén az első pozitív fordulat 1787-ben következett be, a II. József által elfogadott büntető törvénykönyv ugyanis megszüntette a halálbüntetést ezen bűncselekmények esetében. Az 1878-ban elfogadott első modern magyar polgári büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex már csak vétségnek tekintette a „természet elleni fajtalanságot”, és egy évi fogházbüntetéssel büntette. Majdnem egy évszázadnak kellett azonban eltelnie, hogy az 1961-es büntető törvénykönyv végül elismerje az egyének azon jogát, hogy azonos nemű személlyel létesítsenek szexuális kapcsolatot.

    A büntetőjogi üldözés megszüntetése ugyanakkor a leszbikus, meleg és biszexuális emberek jogegyenlősége megteremtése területén csak az első lépés. Az alapvető emberi jogokból, mint a magán- és családi élet védelme és a hátrányos megkülönböztetést tilalma ugyanis következik az azonos neműek közötti párkapcsolatok és gyermekvállalás elismerése, valamint a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az élet minden területén érvényt szerző jogi szabályozás. E folyamatban Magyarországon fontos lépés volt az azonos nemű személyek közötti élettársi kapcsolatok elismerése 1996-ban, az egyenlő bánásmódról szóló törvény elfogadása 2003-ban, a homofób és transzfób gyűlölet által motivált erőszakos támadások büntethetőségének megteremtése 2008-ban, és a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetése 2009-ben. Továbbra is súlyos diszkriminációt jelent ugyanakkor az azonos nemű párok kizárása a házasság intézményéből, illetve a gyermeket nevelő azonos nemű párokat sújtó hátrányos megkülönböztetés.

    Nem feledkezhetünk azonban meg arról sem, hogy a világ 76 államában még ma is büntetik a homoszexualitást, ötben halálbüntetéssel. A nemzetközi közösség részeként Magyarországnak is feladata, hogy az emberi jogok ezen súlyos megsértése kapcsán szót emeljen, és síkra szálljon a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek hátrányos megkülönböztetése ellen.