A Háttér Társaság négy önkéntese július elején részt vett a Magyar LMBT Szövetség és a palermói Arcigay Palermo rendezésében „United Colors” címmel tartott, az LMBTQI menekültek integrációjával foglalkozó tréningen.
2017. július 2-9. között az olaszországi Palermo adott otthont a „United Colours – Creating a European support network for LGBTI migrants” címet viselő egyhetes képzésnek, amelyen olasz, török, görög, észt és magyar aktivisták cserélték ki tapasztalataikat a témában.
Alább közzétesszük a magyar résztvevők beszámolóját az eseményről:
A képzés és a szállás a Ballaro negyedben, az ősi Palermo szívében volt, közvetlenül a több utcára kiterjedő piac mellett. Megérkezésünk előtt annyit tudtunk, hogy igazi multikulturális élményben lesz részünk. Mégis, amikor odafelé igyekezve a bőröndünket ugrasztottuk át a középkori eredetű és korának megfelelő állapotú kockaköveken, eleinte kicsit ellentmondásos érzések öntöttek el minket a helyet látva. Fullasztó hőséggel és rengeteg emberrel, a piacról megmaradt étellel és felgyülemlett szeméttel találtunk szembe magunkat. Igazi multikulturális tréning volt a környéket járva találkozni színesbőrű emberekkel, férfiakkal muszlim és afrikai ruhákban, fekete nőkkel, hátukon a gyermekükkel, robogóval és ütött-kopott autóval ordítva száguldozó helyiekkel, portékájukat kínáló piaci árusokkal. A nap végére azonban megtapasztaltuk, hogy a hely teljesen biztonságos és nagyon élettel teli, és így szembe kellett néznünk mélyen ülő előítéleteinkkel, amelyek hamar eloszlottak.
A tréningen sokat beszéltünk saját magunkról, munkánkról, az országunk menekült- és LMBTQI-helyzetéről és -politikáiról. Minden résztvevő ország beszámolt arról, milyen lehetőségei vannak egy LMBTQI menekültnek az ő országában, milyen szervezetek állnak rendelkezésre az emberek megsegítésére.
A képzés hat napja alatt reggel 9 órától este 6-ig folyamatosan előadásokon, közös brainstormingokon vettünk részt. A többi európai országból érkezettek tapasztalatait nagyon tanulságos volt hallgatni; szembesültünk azzal is, hogy más helyeken a magyarországinál nagyobb problémákkal küzdenek, vagy hogy milyen megoldásokat találnak, és miképp szembesülnek a migráns LMBTQI emberek helyzetével.
A feszes program mellett nem sok idő maradt élőben megtapasztalni, milyen bevándorlókkal találkozni Palermo városában. Igaz, az egyik este, amikor séta közben letértünk a nyugalmasabb mellékutcákba, egy bár előtt önfeledten beszélgető, majd búcsúzásképp egymást ölelgető fehér és színesbőrűekből álló vidám csoportosulásba botlottunk: a menekültek és a helyiek egyik találkozóhelyét fedeztük fel. Megtudtuk, hogy ez egy közösségi tér: támogató közeg, művészeti és alkotó helyszín egyben. A pultos büszkén mutogatta pólóján a feliratot: „NO RACISM JUST HUMAN”.
Amikor már itthon meséltük az élményeinket, többen is, akik soha nem láttak migránsokat, azt kérdezték: „Vagyis nem igaz az, amit a tévében mondanak, hogy mind bűnöző vagy terrorista?” A hosszú válasz helyett javasoljuk másoknak is a sokszínű valóság tanulmányozását, például Palermóban, a manipulatív tartalmak feltétel nélküli elfogadása helyett.
