LMBT Szövetseg

Kategória: Gyűlöletbeszéd és erőszak

  • Jogellenes volt a rendőrség tétlensége a homofób támadókkal szemben az Aurórában

    Jogellenes volt a rendőrség tétlensége a homofób támadókkal szemben az Aurórában

    A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletben helyt adott a Labrisz Leszbikus Egyesület, Magyar LMBT Szövetség és az Auróra Közösségi Házat működtető Marom Klub Kft., valamint nyolc magánszemély rendőrség elleni panaszának. A fővárosi rendőrök tavaly szeptemberben előbb késlekedtek az intézkedéssel, majd nem léptek fel azokkal a homofób provokátorokkal szemben, akiknek így sikerült megakadályozniuk, hogy az LMBT-közösség megtarthassa rendezvényét. A panaszosokat a Magyar Helsinki Bizottság képviselte. 

    Tavaly szeptember 26-án Budaházy György közismert homofób provokátor és még tucatnyi, jórészt fekete gyakorlóba öltözött társa egy zárt rendezvényen jelent meg közvetlenül kezdés előtt. A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) kisebbséget támadó transzparensekkel és hangosítással felszerelt hívatlan csoport lökdösődött, akadályozta a bent lévők mozgását, homofób jelszavakat skandált és sértegette a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Magyar LMBT Szövetség közös rendezvényének résztvevőit. A zavargók kijelentették: céljuk a műhelyelőadás megakadályozása.

    Az Auróra szervezői segítséget kértek a rendőrségtől. Ők hamar kiérkeztek, de húsz percig nem történt semmi, kint várakoztak, nem léptek fel a jogsértő, megfélemlítő provokáció felszámolása érdekében. Amikor pedig végre bementek, nem szólították fel a hőzöngőket, hogy távozzanak, és nem léptek fel ellenük. Pedig a helyzet vitathatatlanul felvetette legalább is a szabálysértés gyanúját, de még bűncselekményét is. A közösség tagja elleni erőszak elkövetéséhez ugyanis önmagában elegendő a védett csoport elleni riadalomkeltés is, nem szükséges a testi erőszak.

    A rendőrség téblábolásának is köszönhetően a huzakodás jó három órán át tartott, a rendezvény meghiúsult, és aznap néhány órára az Aurórának is be kellett zárnia. A homofób provokátorok elérték céljukat.

    A szervezők és a jogsértő akció sértettjei Győző Gábornak, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének a segítségével panaszt nyújtottak be a rendőrséghez. A VIII. kerületi kapitányság csak abban talált hibát rendőrei fellépésében, hogy nem intézkedtek, amikor kiderült, hogy a hőzöngők az Auróra engedélye nélkül tartózkodtak a ház nagytermében. A rendőrség szerint azonban itt sem érte sérelem a panaszosokat, mert utólag szabálysértési eljárást indítottak Budaházyék ellen magánterületen hozzájárulás nélküli gyülekezés miatt.

    A sértettek megtámadták az elsőfokú panaszhatározatot, de a Budapesti Rendőr-főkapitányság lényégében fenntartotta azt másodfokon is. Így jutott el az ügy a Fővárosi Törvényszékhez.

    A bíróság szinte minden fontos kérdésben a felperes polgárokkal és a szervezőkkel értett egyet. Az ítélet kimondja, hogy a rendőröknek haladéktalanul intézkedniük kellett volna, indokolatlan volt 20 perces kinti várakozásuk az akció parancsnokára. Úgy persze nem érzékelhették a szabálysértést vagy bűncselekményt, hogy nem mentek be. Ezen túl szabálysértést kellett volna érzékelniük nem csak a nagyteremben, hanem az Auróra kocsmarészén és kerthelyiségében is.

    „A felvételeken látszik, hogy a rendezvény megzavarói azért maradhattak a helyszínen és folytathatták a jelenlévők zaklatását, mert a rendőrök nem intézkedtek erélyesen a távozásuk iránt, hanem hagyták, hogy folytatódjon a kéretlen agitációjuk és vitázásuk. Ebből következően órákig húzódott az a szabálysértési helyzet, melyet a rendőröknek […] kötelességük lett volna haladéktalanul megszakítani” – állapítja meg a bíróság a rendőrök felelősségét.

    Az LMBT-közösség tagjai elleni támadások szempontjából, de általánosságban is fontos az ítéletnek az a megállapítása, hogy „téves álláspont a rendőrök részéről, ha csak fizikai tettlegesség vagy vagyoni károkozás esetén látták szükségét a beavatkozásnak. A közösségi elleni erőszaknak ugyanis nemcsak bántalmazásos formája van, hanem kihívóan közösségellenes magatartással is megvalósítható, amelyhez fenyegető fellépés és/vagy verbális erőszak is elégséges. […]

    A közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének – ebben az alakzatban – másik lényeges tényállási eleme a riadalomkeltésre való alkalmasság. Nincs jelentősége annak, hogy konkrétan látszik-e riadalom vagy rettenet a megtámadottak arcán és viselkedésén. Komolyan kell venni az érintettek panaszát, és az összes körülmény figyelembevételével a lehető legobjektívebben kell vizsgálni a riadalomkeltésre való alkalmasságot.”

    Az ítélet kitér arra is, miszerint a támadók azzal védekeztek, hogy ők csak alapjogukkal élnek, amikor „közterületen békésen gyülekeznek”. A rendőrök a helyszínen lényegében a helyzetnek ezt a fonák értelmezését fogadták el. Csakhogy egyrészt, a vendéglátóhely vagy közösségi ház (ilyen pl. az Auróra is) fő szabályként nem közterület, hanem „nyilvános hely”, és ott a tulajdonos engedélye nélkül gyülekezés nem tartható. Másrészt, az LMBT-emberek elleni ilyen megfélemlítő tiltakozás nem élvez alapjogi védelmet. A gyülekezési jog visszaélésszerű használata ellentétes ugyanis a demokratikus társadalmaknak a tolerancia, társadalmi béke és diszkrimináció-mentesség iránti igényével:

    „Az LMBT-mozgalom tagjai és szubkultúrája elleni előítéletes és ellenséges fellépés kifejezetten a gyülekezési joggal azonos védelmi szinten álló magánélet tiszteletben tartásához és annak alapját képező emberi méltósághoz való jogot támadja, vagyis az alapjogok védelmi körén [kívül] esik. Az ellenséges jellegen nem változtat, ha a kommunikáció burkoltan békés, barátságos, szeretetteli álarcot ölt, ha e mögött valós érzületként és üzenetként ítélkezés, lenézés és becsmérlés van. Az ilyen célú gyülekezés az emberi jogok európai védelmi rendszerében nem érdemel védelmet, így résztvevői nem hivatkoznak arra, hogy csak az adott helyszínen tudják hatékonyan elérni az összejövetelük célját, mások jogai gyakorlásának akadályozását.

    Ha pedig nem akarták volna megakadályozni a rendezvényt – amit kimondottan akartak –, hanem csak annyi lett volna a gyülekezésük célja, hogy tiltakozzanak az LMBT ellen, az magánrendezvény feldúlása nélkül, közterületen, a gyülekezési törvény szabályainak betartásával is megtehető.”

    A Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete fontos nem csak a tavaly szeptemberi homofób támadás áldozatainak, de a hazai LMBT-közösség tagjainak is. Emellett egyértelmű eligazítást ad a magyar államnak és szerveinek, mit is kell tenniük, ha meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű embereket ér támadás.

  • Az ombudsmanhoz fordultunk Orbán gyűlöletkeltő szavai miatt

    Az ombudsmanhoz fordultunk Orbán gyűlöletkeltő szavai miatt

    Az alapjogi biztos fellépését várják civilek, mert alapjogokat sértő gyűlöletkeltésbe torkollott a társadalom perifériáján lévő csoportokat bemutató mesekönyv körüli vita.

    Az ombudsmanhoz fordult nyolc civil szervezet amiatt, hogy a „Meseország Mindenkié” című könyv körül kirobbant vita homofób állami gyűlöletkeltéssé alakult. 

    A 2020 szeptemberében megjelent mesekönyv  különböző sérülékeny társadalmi csoportokat mutat be mesefigurákon keresztül gyerekek számára. A kiadványban semmiféle szexuális tartalom nincs, nem buzdít senkit arra, hogy váljon homoszexuálissá – vagy más marginalizált csoport tagjává –, egyszerűen megmutatja, hogy ilyen emberek is léteznek. 

    Orbán Viktor miniszterelnök mégis úgy fogalmazott október 4-i rádiónyilatkozatában, hogy „Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország” mindaddig, amíg „békén hagyják a gyerekeinket”.

    A kormányfő ezzel megerősíti a társadalom többségében meglévő, a szexuális kisebbségek ellen irányuló sztereotípiákat: azt sugallja, hogy a gyerekek egészséges fejlődését már az is veszélyezteti, ha tudomást szereznek a többségitől eltérő vonzalmak létezéséről. Annak hangoztatásával pedig, hogy „Magyarország türelmes a homoszexuálisokkal szemben”, az LMBTQI embereket kirekesztette a nemzetből. 

    Az ombudsman törvénybe foglalt feladata, hogy kiálljon a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogaiért, ezért az aláíró civil szervezetek arra kérték a biztost, hogy emelje fel szavát a miniszterelnök homofób nyilatkozatával szemben és nyilvánítsa ki, hogy egy demokratikus, a kisebbségek egyenlő emberi méltóságát tiszteletben tartó jogállamban nincs helye a kormányzati gyűlöletkeltésnek.

    A civil szervezetek arra is felhívták a biztos figyelmét, hogy a rendőrség az október 4-én, az Átrium Színházban megtartott meseolvasás alkalmával nem védte meg a gyermeki jogokat és a szülők nevelési szabadságát a rendezvény ellehetetlenítését célzó, agresszív, szélsőséges tüntetéssel szemben, emiatt az eredeti tervekkel ellentétben nem tudtak részt venni szülők és gyermekeik a programon.

    Ezen túl a civilek beadványukban jelezték, hogy alapjogot sért, ha egyes polgármesterek – így a csepeli és a mezőkövesdi – betiltják a könyv használat településük óvodáiban. Erre formailag sincs joguk, de a tiltással a tanulás és tanítás Alaptörvénybe foglalt szabadságát is korlátozzák. 

    Az aláíró szervezetek mindezek miatt arra kérték a biztost, hogy vizsgálja ki a történteket és tegyen ajánlásokat a jogsértő hatalmi szervek felé az újabb jogsértések megakadályozása érdekében.

    Aláíró szervezetek: Amnesty International Magyarország, Budapest Pride, Labrisz Leszbikus Egyesület, Háttér Társaság, Magyar Helsinki Bizottság, Magyar LMBT Szövetség, Társaság a Szabadságjogokért, Utcajogász Egyesület

    Letölthető mellékletek

  • Mellébeszélés a Sargentini-jelentés állításait cáfolni hivatatott kormányzati dokumentum

    Mellébeszélés a Sargentini-jelentés állításait cáfolni hivatatott kormányzati dokumentum

    A magyar kormány szerint “minősített hazugságok gyűjteménye” a Sargentini-jelentés, és 108 oldalas cáfolatot tettek közzé. Megvizsgáltuk, az LMBTI embereket érintő megállapítások kapcsán kinek van igaza.

    2018. szeptember 12-én az Európai Parlament több mint kétharmados többséggel elfogadta az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértését elemző, ún. Sargentini-jelentést. A jelentés több LMBTI emberekkel kapcsolatos állítást is megfogalmazott. A jelentés a nemzetközi szervezetekkel, akadémiai intézményekkel, civil szervezetekkel folytatott konzultáción alapul, amely során többek között tagszervezetünk, a Háttér Társaság véleményét is kikérték.

    A magyar kormány a jelentést “minősített hazugságok gyűjteményének” titulálta, és részletes, 108 oldalas dokumentumot tett közzé, amelyben a jelentésben szereplő állításokat próbálta cáfolni. Az alábbiakban megvizsgáljuk, vajon megalapozottak-e a Sargentini jelentésben szereplő állítások, vagy a magyar kormánynak van igaza.

    Sargentini jelentés: “A magyarországi látogatását követően 2014. december 16-én közzétett jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, hogy aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények, félkatonai szervezetek felvonulásai, valamint a romák lakta falvakban tartott őrjáratai is tanúskodnak. Kiemelte továbbá, hogy a magyar hatóságok által tett, az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg. Ezen kívül megemlítette a migránsok, köztük a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, valamint az egyéb társadalmi csoportokkal, köztük az LMBTI személyekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal szembeni intolerancia kiújulását. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság hasonló aggályokat fogalmazott meg a Magyarországról szóló, 2015. június 9-én közzétett jelentésében.”

    A kormány válasza: “Magyarország elkötelezett a rasszizmus és a cigányellenesség, valamint az uszítás minden formája elleni küzdelem terén.” Majd pedig 9 oldalon keresztül sorolják a romák és a zsidók védelmében tett intézkedéseket.

    A homofóbia és a transzfóbia, az LMBTI emberek elleni előítéletek és gyűlöletbeszéd egyetlen említést sem kap. A dokumentum kitér arra, hogy a helyi önkormányzatoknak települési esélyegyenlőségi programot kell elfogadniuk, de arra már nem, hogy a programokban kötelezően szerepeltetendő társadalmi csoportok között az LMBTI emberek nem jelennek meg. A dokumentum kiemeli, hogy az Alaptörvény szerint a szólásszabadság nem irányulhat a közösségek méltóságának megsértésére, de arra már nem tér ki, hogy ezt a védelmet csak a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségeknek biztosítják, a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti csoportoknak nem. A dokumentum megemlíti, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény a diszkrimináció valamennyi formáját tiltja, de itt sem hivatkozik külön a szexuális irányultságra és nemi identitásra, és arra sem tér ki, hogy a törvényt 2003-ban a korábbi parlamenti többség fogadta el. A dokumentum kiemeli ugyan, hogy 2013-ban változott a közösség elleni uszítás tényállása, és ebben új célcsoportok kerültek nevesítésre (így üdvözlendő módon a szexuális irányultság és a nemi identitás szerinti csoportok is), de az LMBTI közösségről itt sem tesz említést.

    Mindeközben az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének több mint 2267 magyar LMBT válaszadó megkérdezésével zajló kutatása szerint a magyar válaszadók 45%-át érte hátrányos megkülönböztetés szexuális irányultsága miatt a kutatást megelőző 12 hónapban, 28%-ukat érte fizikai/szexuális támadás vagy erőszakos fenyegetés a kutatást megelőző 5 évben, és 65% számolt be róla, hogy nem meri azonos nemű párja kezét nyilvánosan megfogni, attól tartva, hogy bántalmazásnak, fenyegetésnek vagy zaklatásnak lesz kitéve.

    Míg a romák és zsidó emberek terhére elkövetett gyűlölet-bűncselekmények kapcsán a kormányzat rendszeresen tesz közzé elítélő nyilatkozatokat, ezt homofób vagy transzfób támadás esetén az elmúlt 8 évben csak egyszer tette meg, egy roma meleg férfiakból álló társaság megtámadása esetén. Vezető kormánypárti politikusok eközben a buzilobbi elleni harcról, a Budapest Pride Felvonulás nagybani piacra száműzéséről és az azonos nemű párok kapcsolatáról mint aberrációról beszélnek. Mindezek hatására a kétezres évek eleje óta rendszeresen felvett Európai Társadalmi Elemzések kutatás másfél évtizednyi lassú javulás után 2015 és 2017 között 12%-os romlást (49%-ről 37%-ra) mért Magyarországon a meleg és leszbikus személyek elfogadottsága terén.

    Sargentini jelentés: “Az O.M. kontra Magyarország ügyben 2016. július 5-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy az önkényességet súroló fogva tartás miatt sérült a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog. A hatóságok ugyanis nem jártak el körültekintően, amikor anélkül rendelték el a kérelmező őrizetbe vételét, hogy figyelembe vették volna, hogy a kiszolgáltatott személyek, például a kérelmezőhöz hasonló LMBT személyek mennyire vannak biztonságban a többi fogva tartott személy között, akik közül sokan olyan országokból származnak, ahol széles körben elterjedtek az ilyen személyekkel szembeni kulturális vagy vallási előítéletek. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van.”

    A kormány válasza: A jelentés ezen pontját a kormány nem kommentálta.

    A helyzet ráadásul a hivatkozott ítéletben tárgyalt eset óta még romlott is: míg korábban csak a menedékkérők egy része került menekültügyi őrizetbe, ma már a menedékkérőként érkező valamennyi személynek a határon kialakított, zárt konténertáborban (“tranzitzóna”) kell tartózkodnia, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága jogszerűtlen fogvatartásnak minősített.

    A kormány a jelentés egy későbbi pontja kapcsán megjegyzi, hogy “Az idegenrendészeti őrizet során a különleges bánásmódot igénylő személyekre speciális feltételek vonatkoznak. Ebbe beletartozik valamennyi kisebbség, ide értve az LMBT embereket is.”

    A valóság ezzel szemben az, hogy a különleges bánásmódot igénylő személyek menedékjogi törvényben meghatározott fogalmában sem az LMBT emberek, sem általában a kisebbségek nem szerepelnek; abban csak a kiskorúak, az idősek, a fogyatékkal élő személyek, a várandós nők, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáját elszenvedett személyek vannak nevesítve.

    Sargentini-jelentés: “Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma nem említi explicit módon a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és hogy a család fogalmának alkotmány általi korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra. Az Emberi Jogi Bizottság amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy erőszakos cselekmények, negatív sztereotípiák és előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, különösen a foglalkoztatásban és az oktatásban.”

    A kormány válasza: “Magyarország Alaptörvénye nyílt listát tartalmaz, amely az ‘egyéb helyzet” szerinti megkülönböztetést is tiltja. Így a szexuális irányultság és nemi identitás szigorú alkotmányos védelmet élvez Magyarországon. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény pedig mindkét tulajdonság alapján explicit módon tilta a megkülönböztetést 2004 óta.”

    A kormány tehát azzal védekezik, hogy az Alaptörvény ‘egyéb helyzet’ fogalmába akár bele lehet érteni a szexuális irányultságot és nemi identitást is. A jelentés nem is ezt hiányolta, hanem azt, hogy ha egyszer az Alaptörvény tíz tulajdonságot (“faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet”) kifejezetten nevesít, akkor a szexuális irányultságot és nemi identitást miért hagyja ki? Ahogy a kérdés kapcsán a Velencei Bizottság fogalmaz: “A magyar Alkotmány emiatt azt a látszatot keltheti, hogy az ezen [szexuális irányultságon] alapuló megkülönböztetés nem elítélendő.”

    Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyan valóban nevesítve tiltja a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, ez a törvény azonban a jogalkotó kezét nem köti: a törvény nem terjed ki az állami szervek közhatalmi döntéseire és intézkedéseire. Tehát míg egy munkáltató számára tilos hátrányosan megkülönböztetni pl. egy transznemű jelentkezőt, egy miniszter (legalábbis az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján) minden további nélkül fogadhat el olyan rendeletet, amely bizonyos szakmák gyakorlásából kizárja a transznemű embereket (mint ahogy teszi is: a transznemű emberek Magyarországon nem lehetnek katonák vagy rendőrök). Míg egy kórház nem utasíthatja el egy leszbikus nő kezelését, a Parlament (legalábbis az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján) minden további nélkül fogadhat el olyan törvényt, amely a leszbikus nőket kizárja egy egészségügyi szolgáltatás igénybevételéből (mint ahogy teszi is: a leszbikus párkapcsolatban élő nők nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben).

    A kormány a család kirekesztő fogalmára, az oktatási és foglalkoztatási diszkriminációra, az erőszakos cselekmények elterjedtségére vonatkozó megállapításokat nem kommentálta.

    Megállapítható tehát, hogy a Sargentini-jelentésben szereplő, az LMBTI emberek helyzetére vonatkozó megállapításokat a kormány vagy egyáltalán nem cáfolja, vagy olyan általános rendelkezésekre hivatkozik, amelyek nem biztosítanak hatékony védelmet az LMBTI embereket érő jogsérelmekkel szemben.

  • Árnyékjelentést készítettünk az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának

    Árnyékjelentést készítettünk az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának

    Hazai LMBTQI szervezetek Szövetségünk koordinálásával jelentést készítettek a magyar LMBTQI helyzetről az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának.

    Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága rendszeresen felülvizsgálja, hogyan felelnek meg a tagállamok jogszabályai és intézkedései a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának. A vizsgálat keretében az államok országjelentést készítenek, amelyhez a civil szervezetek árnyékjelentéseket adhatnak le. A Bizottság azután személyesen meghallgatja a tagállamok képviselőit, és ütközteti az állami álláspontot a civillel. A felülvizsgálat egy ajánláslistával zárul.

    Magyarországnak meghallgatására az Emberi Jogi Bizottság előtt 2018 tavaszán kerül sor. A kormány már korábban elkészítette válaszait a neki megküldött kérdésekre: többek között arra, hogy milyen intézkedésekkel lép fel a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen a társadalomban és a közoktatásban, és hogyan segíti elő, hogy az LMBT emberek ellen irányuló hátrányos megkülönböztetés és zaklatás elkövetői megfelelő büntetést kapjanak. A kérdések kitértek a civil szervezetek elleni kormányzati fellépésre is.

    A kormány minderre érdemben annyit válaszolt, hogy a 2013-ban hatályba lépett Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli a közösség tagja elleni erőszakot és a közösség elleni uszítást, és a két tényállás nevesítetten tartalmazza a szexuális irányultságot és a nemi identitást mint a bűncselekmények lehetséges célcsoportját, illetve hogy a civil szervezetek korábbi vizsgálata jogszerű volt.

    Jelentésünkben, amelyet a Magyar LMBT Szövetség a Transvanilla Transznemű Egyesület, a Háttér Társaság és a Labrisz Leszbikus Egyesület közreműködésével állított össze, kitérünk az LMBTQI emberek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények és hatósági kezelésük kérdéskörére, a munkahelyi és iskolai hátrányos megkülönböztetésre, az azonos nemű szülők és gyermekeik helyzetére, a transz emberek jogaira, valamint a civil szervezetek ellen irányuló politikai diskurzusra és intézkedésekre.  

    Letölthető mellékletek

  • Kiállunk az Isztambuli Egyezmény mellett

    Kiállunk az Isztambuli Egyezmény mellett

    Szövetségünk is csatlakozott ahhoz a több mint 40 civil szervezethez, akik közösen kérik a kormányt a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálására. 

     

    Nem engedjük, hogy a további halogatás újabb áldozatokat követeljen!

    Felhívás és nyílt levél az Isztambuli Egyezmény ratifikálásáért

    A nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célzó Isztambuli Egyezmény ratifikációja – törvénybe iktatása – érdekében fordulunk a kormányzat, a döntéshozók, a politikai pártok, valamint a civil társadalom, az állampolgárok felé.

    Az Isztambuli Egyezmény több évtizedes bevált módszereken alapul. Meghatározza továbbá a legfőbb szükséges beavatkozási területeket és feladatokat. A fellépés csak ilyen átfogó szemlélettel lesz hatékony – egy-egy egyébként fontos és szükséges intézkedés önmagában nem tud rendszerszintű, átütő eredményt hozni. Egy, a nők elleni erőszakkal szembeni szakszerű és hatékony fellépés iránt valóban elkötelezett kormányzat tehát késlekedés és halogatás nélkül csatlakozna az Egyezményhez.

    Az Egyezményt Magyarország 2014. március 14-én aláírta. A ratifikációra – mellyel a jogrendszer részévé válna az Egyezmény – mind a mai napig, tehát közel 4 éve nem került sor. A ratifikáció előkészítésére alakult egy kormányzati munkacsoport, ide azonban a témával évtizedek óta foglalkozó civil szervezeteket nem hívták meg. Ez is egyértelművé teszi, hogy a kormányzat nem kívánta hasznosítani e szervezeteknek a nemzetközi jó gyakorlatot és az áldozatok valóságát és szükségleteit is ismerő szakmai tapasztalatait. Nem lehet megtudni továbbá, hogy a munkacsoport mire jutott, milyen szükséges kormányzati lépéseket határoztak meg, illetve hogy pontosan milyen intézkedésekre került sor a ratifikáció érdekében.

    A kormányzat korábban a kommunikáció szintjén elköteleződést mutatott a nők elleni és családon belüli erőszakkal szembeni fellépés, illetve az Egyezmény ratifikációja iránt. Ugyanakkor döntéshozói körökben a közelmúltban ezzel ellenkező tartalmú kijelentések is megjelentek, a ratifikációs folyamat eközben nem halad.

    A reprezentatív kutatásokból tudjuk, hogy milliós nagyságrendű azon magyar nők száma, akik a nők elleni erőszak különböző formáit szenvedik el, a szexuális zaklatások ügye pedig a magyar társadalomban is tabut döntött. Az egyezmény aláírásától a mai napig százas nagyságrendben követelt halálos áldozatokat a családon belüli erőszak. 2014 és 2016 között 167 nőnemű hozzátartozó sérelmére elkövetett emberölési ügyet regisztráltak. (A valós szám ennél is magasabb, vannak olyan halállal végződő bántalmazásos esetek, melyek nem kerülnek be a statisztikákba.) Hatékony fellépéssel még a halálos végű cselekmények is jó eséllyel megelőzhetők. A szakszerű fellépésért – illetve annak hiányáért – pedig az állam, a kormányzat felelősséggel tartozik.   

    Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
    Tisztelt dr. Trócsányi László Miniszter Úr!
    Tisztelt  Balog Zoltán Miniszter Úr!

    Ezúton a kormány mielőbbi válaszát és a nyilvánosság tájékoztatását várjuk az alábbi kérdésekben:

    Az Isztambuli Egyezmény aláírása óta – az elmúlt közel négy évben – pontosan milyen intézkedések, lépések, jogszabályi és egyéb változások történtek az Egyezmény ratifikációja érdekében? Hol tart a még szükséges lépések megtételének folyamata?

    Tervezi-e a kormány, és ha igen, pontosan mikor az Országgyűlés elé terjeszteni a törvényjavaslatot?

    Számít-e a jövőre nézve a témával foglalkozó nőjogi szervezetek, civil szervezetek érdemi bevonására a kapcsolódó munkába?

    Meggyőződésünk, hogy a ratifikációhoz elsődlegesen a politikai akarat, egy komoly elhatározás szükséges. Ezúton felhívjuk a kormányzatot, hogy további késlekedés nélkül tegye meg a szükséges lépéseket az Egyezmény törvénybe iktatása érdekében, s ezzel adja kézzel fogható jelét a politikai akaratnak.

    Itt jegyezzük meg, hogy az Egyezményt támadók által terjesztett téves értelmezéseket és tévhiteket maga az Egyezmény végrehajtását ellenőrző GREVIO Bizottság cáfolta meg. Azokra a kritikákra válaszolva, melyek a család intézményét féltik az Egyezménytől, a GREVIO rámutatott például, hogy a családokat az erőszak rombolja le, nem pedig az Egyezmény. A ratifikáció elodázása a tévhitekre való hivatkozással valójában az áldozatok hatékony védelmét, az elkövetők következetes felelősségre vonását és az erőszak megelőzését akadályozza.

    Ezúton felhívjuk a politikai pártokat, a politikusokat – pártállástól függetlenül –, hogy használják ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket a ratifikáció érdekében. Az ügy pártokon átívelő, a hatékony fellépésért való kiállás is lehetne ilyen – ahogy ezt más országok jó példáján is láthatjuk.

    A különböző intézményeket, szakmai, civil és egyéb szervezeteket arra kérjük, hogy  a nyílt levélhez csatlakozva fejezzék ki egyetértésüket a hatékony, szakszerű fellépés szükségességével.   

    Az állampolgárokat pedig arra biztatjuk, hogy írják alá azt a petíciót, ami az Egyezmény mielőbbi magyarországi ratifikálását követeli.

    Mutassuk meg, hogy érdemi, hatékony és azonnali lépéseket várunk: az áldozatok számára valódi védelmet és segítséget, az elkövetők felelősségre vonását, s a nők, gyermekek és családok védelmének és biztonságának garantálását.  

    Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
    NANE Egyesület
    PATENT Egyesület

    Színes Gyöngyök Egyesület
    REGINA Alapítvány Miskolc
    Emberség Erejével Alapítvány
    Labrisz Leszbikus Egyesület
    Eleven Gyál közössége
    Nőkért Egyesület
    Ökotárs Alapítvány
    Üvegplafon
    Háttér társaság
    Szülői Hang Közösség
    Magyar LMBT Szövetség
    Magyar Cserkészleány Szövetség
    Közélet Iskolája
    Budapest Pride
    Szivárványcsaládokért Alapítvány
    SZÁD – Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete
    Mi Nők Országos Szervezet
    MENŐK – Magyar Európai Nők Fóruma
    Zöld Terasz Alapítvány
    Amnesty International Magyarország
    Levegő Munkacsoport
    Egészségért és Elviselhetőbb Életért Kiszombor és Vidéke Alapítvány
    „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány
    Gendertudományi Központ, Debrecen
    Védegylet
    Másállapotot a szülészetben mozgalom
    Anyacsavar blog
    Közös Ország Mozgalom
    Magyar Ateista Társaság
    Cordelia Alapítvány
    Civil AIDS Fórum
    EMMA Egyesület
    Alternatíva Alapítvány
    Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE)
    Transvanilla Transznemű Egyesület
    Útilapu Hálózat
    Eleven Emlékmű
    JÓL-LÉT Alapítvány
    Közéleti Roma Nők Egyesülete

    Ha szervezetként csatlakoznátok, írjatok a rendezveny@nane.hu e-mailcímre!

    Ha magánszemélyként csatlakoznátok, írjátok alá az online petíciót!

  • Az ENSZ különleges jelentéstevőjével találkoztunk

    Az ENSZ különleges jelentéstevőjével találkoztunk

    Az ENSZ különleges jelentéstevőjével találkoztunk

    Michel Forsttal, az ENSZ  emberi jogi jogvédők védők helyzetével foglalkozó különleges jelentéstevőjével találkoztak hazai LMBT szervezetek, köztük Szövetségünk, 2016. február 10-én. 

    Az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberi jogok érvényesülését számos különleges jelentéstevővel biztosítja, akiknek feladata, hogy feltárják és dokumentálják az emberi jogok megsértését a világ országaiban. Jelenleg 37 ilyen különleges jelentéstevő működik, közülük egy az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozik. A pozíciót 2014 óta Michel Forst francia emberi jogi szakember tölti be. 

    A különleges jelentéstevő 2016. február 8 és 16. között Magyarországon tart helyszíni vizsgálatot. Ennek keretében minisztériumi tisztviselőkkel, az emberi jogi intézmények képviselőivel és civil jogvédőkkel is találkozik. A 2016. február 10-én tartott egyik találkozó fókuszában az LMBT jogvédők munkája volt. A találkozón a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar LMBT Szövetség és a Transvanilla Transznemű Egyesület képviselői vettek részt. 

    A beszélgetésen a résztvevők megosztották a jelentéstevővel a civil szervezetek bírósági nyilvántartása és közhasznú státusza körüli anomáliákat, a civil szervezeteket ért kormányzati támadásokat, a finanszírozási nehézségeket, valamint a Budapest Pride betiltása és biztosítása körüli problémákat. 

  • Árnyékjelentést készítettünk az ENSZ-nek

    Árnyékjelentést készítettünk az ENSZ-nek

    Árnyékjelentést készítettünk az ENSZ-nek

    Árnyékjelentést készített Magyarország második ENSZ egyetemes időszakos felülvizsgálata keretében öt magyarországi LMBTQI szervezet. A munkát a Magyar LMBT Szövetség koordinálta.

    Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa négyévente minden tagállam emberi jogi teljesítményét megvizsgálja az ún. egyetemes időszakos felülvizsgálat (universal periodic review, UPR) keretében. Magyarország utoljára 2011-ben volt soron, a következő vizsgálat 2016 januárjában várható. A vizsgálat keretében az államok országjelentést készítenek, amelyhez a civil szervezeteket árnyékjelentéseket adhatnak le. A Tanács aztán személyesen meghallgatja a tagállamok képviselőit, és ütközteti az állami álláspontot a civillel. A felülvizsgálat egy ajánláslistával zárul. 

    2015-ben öt magyarországi LMBTQI szervezet, a Magyar LMBT Szövetség, a Háttér Társaság, a TransVanilla Transznemű Egyesület, a Budapest Pride és a Labrisz Leszbikus egyesület civil árnyékjelentést készített az LMBTQI embereket érintő emberi jogi helyzetről. A jelentés áttekinti a Magyarország által 2011-ben kapott ajánlások végrehajtását, valamint kilenc tématerületen (egyenlőség és diszkriminációmentesség, magánélet védelme, családi élet, személyes biztonság, egyesülési és gyülekezési jog, foglalkoztatás, oktatás, egészségügy, menedékjog ) veszi számba a legfontosabb emberi jogi problémákat. 

    A kifejezetten LMBTQI témájú árnyékjelentés mellett a Magyar LMBT Szövetség részt vett a Gyermekjogi Civil Koalíció árnyékjelentésének összeállításában is, amelyben az azonos nemű szülőkkel nevelkedő, illetve az LMBTQI gyermekek helyzetére hívtuk fel a figyelmet. 

    A kormány által készített országjelentéshez az Emberi Jogi Kerekasztal munkacsoportjainak 2015. szeptember-október folyamán tartott ülésein szolgáltattunk információkat. 

    Letölthető mellékletek

  • Európa Tanács: homofóbia és transzfóbia elleni cselekvési terv kell Magyarországon

    Európa Tanács: homofóbia és transzfóbia elleni cselekvési terv kell Magyarországon

    Európa Tanács: homofóbia és transzfóbia elleni cselekvési terv kell Magyarországon

    A gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályozás kiterjesztését, az LMBT emberekkel kapcsolatos kutatások folytatását és egy homofóbia és transzfóbia elleni cselekvési terv elfogadását javasolja a magyar kormánynak az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága.

    Az 1993-ban létrehozott, független szakértőkből álló grémium ötévente valamennyi tagállamban felméri a rasszizmussal és más intoleranciával kapcsolatos helyzetet. A szervezet mandátumának bővítését követően első ízben a jelentés nemcsak a faji, etnikai és vallási kisebbségekre, hanem a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek helyzetére is kitért.

    A kedden közzétett Magyarországgal foglalkozó jelentés megállapítja: az egyenlő bánásmódra, gyűlölet-bűncselekményekre és a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó pozitív szabályozás ellenére továbbra is jellemző a diszkrimináció, az előítéletesség, a gyűlöletbeszéd és az erőszakos támadások. A jelentés kiemeli: az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályai nem terjednek ki a szexuális irányultságra és nemi identitásra, hogy a Nemzeti Alaptantervben nem jelenik meg megfelelőn a szexuális és nemi kisebbségekkel kapcsolatos elfogadás, hogy nincs orvosi protokoll a transznemű személyek ellátására és a társadalombiztosítás az egészségügyileg indokolt orvosi beavatkozásokat is csak 10%-ban finanszírozza.

    A Bizottság konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a magyar kormány számára, amelyek közül a legfontosabb egy átfogó homofóbia és transzfóbia elleni cselekvési terv elfogadása.

    “Teljesen egyetértünk az ECRI álláspontjával, Szövetségünk is évek óta szorgalmazza egy ilyen stratégiai és cselekvési terv kidolgozását” – mondta Karsay Dodó a Szövetség egyik ügyvivője. “Egy ilyen dokumentum elfogadása nem lenne példa nélküli, az országnak van már romaügyi, idősügyi, fogyatékosügyi, illetve a nők és férfiak egyenlőségével foglalkozó stratégiája. Elfogadhatatlan, hogy az egyik hátrányos megkülönböztetésnek leginkább kitett társadalmi csoport esetén hiányzik egy ilyen cselekvési terv.”

    A jelentés elérhető az ECRI honlapján. 

  • Ismét ülésezett az Emberi Jogi Kerekasztal

    Ismét ülésezett az Emberi Jogi Kerekasztal

    Ismét ülésezett az Emberi Jogi Kerekasztal

    Hatodik alkalommal került sor a Kormány által létrehozott Emberi Jogi Kerekasztal LMBT munkacsoportjának ülésére, ezúttal a romák jogaival, illetve az egyéb polgári és politikai jogok munkacsoportokkal közös ülésen a gyűlölet-bűncselekmények és a gyülekezési jog volt a téma.

    A közös ülésre az adott okot, hogy két olyan téma is felmerült a különböző tematikus munkacsoportok ülésén, amely több társadalmi csoportot egyaránt érint. Az egyik ilyen téma a gyűlölet-bűncselekmények, amelynek ma Magyarországon leginkább a romák, a bevándorlók és az LMBT emberek vannak kitéve. A napirend felvezetőjét Dombos Tamás, a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport szakértője (egyben Szövetségünk egyik ügyvivője) tartotta, amelyben a Munkacsoport által készített, 24 jogesetet feldolgozó tanulmány főbb megállapításaival ismertette meg a résztvevőket.

    Az előadást követő vitán ismét bebizonyosodott, hogy gyűlölet-bűncselekmények elleni erőtlen fellépés mögött sokszor a hatóságok együttműködési képtelensége áll: a rendőrség, az ügyészség és a bíróság a beszélgetésen is egymásra mutogatott az ún. alulminősítés (a gyűlölet-motiváció figyelmen kívül hagyása) tárgyában. 

    A második napirendi pont is több csoportot érintett, hiszen a szélsőjobboldali vonulások, ellentüntetések a romák lakta településrészek mellett a Pride felvonulások kapcsán is gyakoriak. Hajas Barnabás, az ombudsmani hivatal korábbi munkatársa a rendőrség elmúlt 10 éves gyakorlatát elemezte. Üdvözölte, hogy egyre inkább megjelenik a rendőrség gyakorlatában a kommunikáció fontossága.

    Az előadó jó gyakorlatként említette a közösségi mediátorok alkalmazását, akik a közösség elismert tagjai közül kerülnek ki, így képesek a tömegre hatni, ugyanakkor a rendőrséggel is szót értenek. Hajas e téren elismerően szólt Rózsa Milánról, Szövetségünk korábbi ügyvivőjéről, aki számos tüntetésen töltötte be ezt a funkciót.

  • Civil kerekasztal a kirekesztésről

    Civil kerekasztal a kirekesztésről

    Civil kerekasztal a kirekesztésről

    2014. december 15-én szervezett kerekasztal beszélgetést civil szervezetek részvételével a LIGHT ON nemzetközi projekt keretében az ELTE Kisebbségszociológia Tanszéke. A téma a civil szervezetek szerepe a kirekesztés elleni küzdelemben volt.

    A LIGHT ON projekt az Európai Unió támogatásával megvalósuló kétéves nemzetközi projekt volt, amelynek célja a rasszizmus és más kirekesztő nézetekkel szembeni kultúra elterjesztése volt. Ennek elérése érdekében kutatást folytattak és kampányt indítottak, illetve olyan eszközöket fejlesztettek ki,  amelyek révén az egyének is sikeresen felléphetnek ezen társadalmi jelenségek ellen. 

    A magyarországi zárókonferencián számos kirekesztéssel foglalkozó kutatás eredményeinek ismertetése mellett egy civil kerekasztalt is szerveztek, amelyen az Artemisszió Alapítvány, a Haver Alapítvány, a Magyar Helsinki Bizottság, a Menhely Alapítvány, a Szimpozion Egyesület, a Toma Lantos Intézet és az Uccu Alapítvány képviselői mellett Szövetségünk egyik ügyvivője is részt vett. A felszólalók elsősorban az oktatási rendszer és a média szerepét hangsúlyozták a kirekesztés elleni küzdelemben.

    Szövetségünk ügyvivője felhívta rá a figyelmet, hogy szemben a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdésével, amelyek legalább elvi szinten megjelennek az alapvető oktatáspolitikai dokumentumokban (Nemzeti Alaptanterv, kerettantervek), a szexuális és nemi kisebbségekkel szembeni előítéletek leküzdése nemhogy nem szerepel a kiemelt célok között, de kifejezetten előítéletes tankönyvek is forgalomban vannak.