Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivőjének és Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatójának beszéde a Tanítanék X noÁr Szolidaritási koncert a Pedagógusainkért! eseményen.
Sziasztok!
Elképesztően menők vagytok! Hogy a hideg idő és a kormányzati támadások ellenére ilyen sokan itt vagytok! Hónapok óta kérlelhetetlenül álltok ki azért, ami jár. Jogaitokért, megbecsülésért és egymásért. Tapsoljátok most meg magatokat, mert bátor, szabad és csodálatos emberek vagytok!
Az elmúlt évek arról szóltak, hogy a kormány újra és újra cserben hagyta a pedagógusokat és a diákokat. Az életpálya-modellel, a központosított tankönyvekkel, a NAT elbarmolásával, a követeléseitek figyelmen kívül hagyásával. A kormány akadályozza, hogy a tanáraink a munkájukat végezzék! És akadályozza, hogy a fiatalok minőségi tudáshoz jussanak!
Nyáron elfogadtak egy putyini mintára előkészített propagandatörvényt. Ez gyalázatos módon összemossa a pedofíliát két azonos nemű ember szerelmével. Ez a törvény durván és értelmetlenül avatkozik be a közoktatásba is. Elveszi a fiataloktól a jogot, hogy objektív, életkoruknak megfelelő tudást szerezzenek az őket körülvevő világról. Elveszi a bántalmazott, leköpött, lenézett fiatal áldozatoktól a jogot, hogy segítséget kérjenek.
Ez a törvény nem bízik a tanárokban! Elveszi tőlük a jogot, hogy a tudásuknak megfelelően beszéljenek a szexualitás és nemiség kérdéseiről. Ez a törvény lehetetlenné teszi a melegség és transzneműség megjelenítését este 10 óra előtt a TV-ben. Ez a törvény ki akarja radírozni a nyilvánosságból a szexuális és nemi kisebbségeket.
Mintha nem is léteznénk! Ez történik veletek is. Ki akarja radírozni a kormány a nyilvánosságból a hónapok óta tartó példaértékű ellenállást. Legszívesebben eltüntetné a tanárokat, a diákokat és a szolidaritást vállaló szülőket a nyilvánosságból: mert nem is akar tudomást venni a létezésükről. Ezt az arroganciát viszont nem hagyjuk! Mi nem hagyjuk
A gimiben felettem járt egy leszbikus pár. Az első évnyitó után nem sokkal vettem észre őket, mindenhova kézen fogva mentek. Aztán azt is észrevettem, hogy a szünetben mindig egyedül ülnek a radiátoron, és nem beszélgetnek velük az osztálytársaik. 15 évesen nekem ez azt jelentette, hogy ha én egy lányba leszek szerelmes, akkor el fogom veszíteni a barátaimat.
17 éves voltam, amikor összejöttem az első barátnőmmel, és az egész kapcsolatunkat titkoltam. Az iskolapszichológus volt az egyetlen, akinek el mertem ezt mondani. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna, ha be lett volna tiltva, hogy ilyen kérdésekről beszéljünk.
Én éveken keresztül nem tudtam és nem is mertem még magamnak sem megfogalmazni, hogy mi vagyok. Egyszerűen tizenévesként nem tudtam, hogy, ami én vagyok, annak mi a neve. Csak hallgattam, amikor az utcán, a villamoson vagy bárhol “mocskos buziztak” és elfogott a félelemmel vegyes szégyenkezés. Nekem nagyon sokat segített volna, ha az iskolámban lett volna kifejezetten olyan program vagy segítség, ahova fordulni tudtam volna. Miért kell ma is, 20 évvel később egy fiatalnak így felnőnie? Kinek jó, ha a tabusítással, a tiltással még több fiatal életét teszik tönkre?
Sokan számoltak be arról, hogy nőtt a diákok közötti kirekesztés, a verbális agresszió, a homofób szitokszavak használata már az alsósok körében is. Az iskolai zaklatás megelőzése és kezelése eddig sem volt az állam által támogatott terület. A pedagógusokat a putyini propagandatörvénnyel és a kirekesztő népszavazással végleg cserben hagyhatja a kormány. Addig fajult a kormány hangulatkeltése, hogy a tanárok nem mernek a szexualitással kapcsolatos kérdésekre válaszolni, mert attól félnek, hogy az állásukba kerülhet. Hol védi ez meg a fiatalokat? Honnan kapjanak választ a kérdéseikre?
Most vasárnap erről a putyini törvényről is szavazni fogunk a kirekesztő népszavazáson. Mi azt gondoljuk, hogy az elénk erőszakolt kérdések nem valódi kérdések, hanem értelmetlen propaganda. Érvénytelen kérdésre érvénytelen választ fogunk adni ezen a népszavazáson. Így állíthatjuk meg legjobban azt az ámokfutást, ami tovább csorbítja a tanárok, a fiatalok és a szülők jogait a közoktatásban! Ikszeljük be az Igen és a Nem választ is mind a négy kérdésnél. Érvénytelen kérdésre, érvénytelen válasz
Azért vagyunk ma itt, hogy szolidárisak legyünk a pedagógusokkal. Egy olyan társadalomban szeretnénk élni, ahol a sztrájk valóban alapjog. Ahol százezrek követelését nem próbálja a kormány egy rendelettel elfojtani. Ahol egy pedagógusnak sem kell másod- vagy akár harmadállást vállalnia azért, hogy ki tudja fizetni a számlákat, vagy eltarthassa a családját. És ahol nem erőszakol a kormány értelmetlen gyűlöletkampányt az oktatásra sem.
A tanárok szakértelmét tiszteletben kell tartani. Egy szabad és mindenki számára biztonságos Magyarországot szeretnénk, ahol a kormány nem zaklatja a fiatalokat, szülőket és a tanárokat érvénytelen kérdésekkel. Adjunk vasárnap érvénytelen kérdésre érvénytelen választ. Hagyjuk a tanárainkat méltósággal a munkájukat végezni! Arra kérünk titeket, mondjátok el még három vagy öt vagy 10 vagy 100 embernek hogy érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz jár.
Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz.
Köszönjük, hogy meghallgattatok.
